Bonyolult, de eléggé arányos: így választ Németország

Sokat láttak és sokat bírtak el az elmúlt évszázadban berlini Reichstag falai, amik most készülhetnek az újabb szövetségi parlamenti ciklus képviselőinek befogadására.

Németországban február 23-án tartanak előrehozott szövetségi parlamenti választásokat. Miután Donald Trump amerikai elnökválasztási győzelme után egy nappal összeomlott a német baloldali-liberális kormány, Olaf Scholz kancellár az új választás kiírása mellett döntött. Ennek a német alkotmányban rendezett folyamata zajlik most, miközben a pártok rástartoltak a kampányra.

Van miről és van miért kampányolni: 

A tíz éve kezdődött migrációs válság és bevándorlási hullám következményei, a fokozódó közbiztonsági problémák, a túlzott bürokrácia, a német ipar versenyképességének és jövőképességének hanyatlása, párosulva a Covid-lezárások miatti társadalmi elégedetlenséggel, az ukrajnai háborúhoz kapcsolódó szankciós politikák miatti energiadrágulással és még sok minden más: Németország az egykori céltudatos, pragmatikus, büszke és iparkodó önképe árnyékában keresi magát.

Az irányról pedig a német választók döntenek februárban.

nem véletlenül ebben (is) a nyugatnémet mintákat követtük az 1989 utáni rendszerváltó alkotmányozás és jogalkotás során.

Németországban is vegyes választási rendszer van, egyéni körzetekkel és pártlistákkal. A helyzetet rögtön bonyolítja, hogy szövetségi államról van szó, a tartományi szint minden területen fontos eleme a közigazgatásnak és az ország működésének.

A Bundestagnak jelenleg 735 tagja van, ezzel a világ legnépesebb törvényhozó testületei közé tartozik. A törvény szerint a parlamentnek 598 fős létszámúnak kellene lennie, ezen belül 299 egyéni választókörzeti képviselő és elméletileg ugyanennyi listás képviselő – 

A német választóknak a magyarhoz hasonlóan két voksuk van: az első szavazattal az egyéni körzeti képviselőre voksolhatnak, a másodikkal pedig a pártlistákra.

Németországban is 5 százalékos küszöb van a bejutásra, de ez alól is van kivétel: amennyiben egy párt nem éri el listán az 5 százalékot, ámde legalább három választókörzetben nyerni tudnak a jelöltjei, akkor mégis bejutnak pártlistás eredményeikkel is a Bundestagba.

Ugyan a német választási rendszerben a többségi elem is jelen van az egyéni választókörzetekkel, 

A Bundestag teljes létszámát ugyanis kizárólag a pártlistás eredmények határozzák meg. Mint Bauer Bence írja erről szóló korábbi tanulmányában:

„Gyakorlatilag az történik, hogy minden egyes tartományban megállapítják a pártlistás eredményt, ebből kivonják az egyénileg abban a tartományban az adott párt által már megnyert mandátumokat, s a fennmaradó szám jelöli a listáról kiosztható mandátumok számát. Ha viszont nincsen fennmaradó, akkor egy újabb problémakör tárul elénk. A jelenséget túllógó mandátumnak (Überhangmandat) hívják, s a német választási rendszer talán legbonyolultabb eleme.”

Ha tehát egy német párt a listás szavazatok mondjuk 45 százalékát nyeri el, akkor a parlamenti mandátumok ekkora százalékát fogja kapni. Ha ez a párt elnyer mondjuk 200 egyéni körzetet, akkor a nyertesekből töltenek fel számára 200 parlamenti helyet, és a 45 százaléknyi eredmény maradék helyeit kapják meg a listájukon szereplő politikusok.

Ha viszont több körzetet nyer el, mint amennyi képviselői hely a listás eredményei alapján járna, akkor ezeket is meg kell kapnia, és ezek a túllógó mandátumok, és ezért kezdhet egyre népesebbé válni a parlament. Az pedig még tovább szaporítja a létszámot, hogy a túllógó mandátumokat is kompenzálni kell további listás helyekkel.

A korábbi, kiegyenlítettebb német politikában nem fordultak elő extrémebb választási eredmények, ezért eléggé arányos és kiegyenlített erőviszonyok jöttek létre a szövetségi parlamentben. A mostani, immár sokpárti erőtérben tartott választásokon viszont már speciálisabb helyzetek alakulnak ki – aminek nyomán a kiegyenlítődések érdekében most már majdnem másfél száz plusz képviselői helyet osztottak ki a pártok között, amivel egyre nagyobbra hízik a Bundestag létszáma. A szabályozás alapján ugyanis, mint fentebb szerepel, minden „túllógó mandátumot” kompenzálni kell: 

Mindezek alapján a német választási rendszer eredményei a gyakorlatban meglehetősen pontosan tükrözik az általános választói hangulatot, a pártok valós erőviszonyait. A győztesek „nem nyerik túl” magukat, mint például a brit, angolszász rendszerben; ugyanakkor egy-egy regionálisan erős párt be tud jutni még az országos küszöb alatti eredménnyel is, ha néhány körzetben nyer, s akkor listás mandátumokat is szerez.

A különböző kompenzációs mechanizmusok miatt viszont bonyolult a rendszer, 

A legújabb felmérések szerint a CDU 30, az Afd 21, az SPD 17, a Zöldek 13 százalékon állnak, bejuthat Sahra Wagenknecht új baloldali mozgalma, a liberális FDP és a óbalos Linke pedig egyelőre alulról szemlélik a hőn áhított, megugrandó küszöböt. A választási eredmények arányai pedig nagyjából a Bundestag összetételében is tükröződni fognak.

Fotó: Jakub Porzycki / NurPhoto / NurPhoto via AFP